Kame Camera Vol.31.
Tanulás
„Amikor nem mások kényszerítik rám, hanem a szívem vezet a tanulásban, kifejezetten szórakoztató tud lenni.”
Azoknak a doramáknak és filmeknek a forgatókönyvei láthatók a fotón, melyek lehetővé tették, hogy rengeteg dolgot megtanuljak a mai napig. Kivételes lehetőség, hogy profiktól tudok tanulni, ezért úgy érzem, áldott környezetben vagyok. Nem érdekel a matematika, de ha kapnék egy szerepet, ahol matematikust alakítanék, azt hiszem, elkezdeném mélyen tanulmányozni. (nevet)
A diákéveim egy szempillantás alatt elmúltak. Miután a középiskola első évében csatlakoztam a Johnny’s-hoz, csökkenni kezdett azoknak a napoknak a száma, amikor részt tudtam venni az osztály életében. (nevet) Őszintén, nem utáltam a tanulás részét sem, csak nem igazán voltam jó abban, ha olyan dolgokat kellett tanulnom, amik nem érdekeltek. Emiatt még most is, ha előkerül az iskolai élet témaként, kicsit magányos kölyöknek érzem magam. A középiskolai felvételi vizsga ideje alatt mindent beleadtam, és csak tanultam, hogy sikerüljön, de végül nem teljesítettem a tanulmányaimat az érettségiig. Nem érzem ezt siralmasnak, és nem is bánom már, de olykor előtörnek olyan gondolatok, hogy "Szörnyen rosszul ment ez nekem", "A tanulás nem volt elég". Sajnálatos módon, nem tettem semmit a tanulásért, mikor rá voltam kényszerítve. (nevet).
Úgy gondolom, biztonságot jelent a társadalmi életben, ha rendelkezünk egy diplomával egy első osztályú egyetemről. De megértettem azt is, hogy az iskolai háttér nem nélkülözhetetlen, és eltökélt vagyok, és anélkül, hogy továbbtanultam volna, ugyan úgy el tudom sajátítani a fontos tudásokat az életemhez. Azt hiszem, tinédzser korom óta nem haboztam emiatt.
A munka, és a többi hely, ahol jól érzem magam, olyan helyekké váltak, ahol tanulhatok. A "Kami no Shizuku" alatt sokat tanultam a borokról és az étkezési szokásokról. Mivel a karakterem egy tehetséges borszakértő volt, hirtelen privát órákat kellett vennem egy elit borszakértőtől, vagy csatlakoznom kellett volna egy egyesülethez, ahol a borokról tanítanak, ami lehetetlen lett volna. A tudás, amit ebben a sűrű időszakban kaptam, jól használható most is a vacsorák, és randevúk során. (nevet) Többek között a "Sapuri" miatt tanultam meg szörfözni, a "1 pound no fukuin" során pedig elsajátítottam a bokszolást. A továbbiakban ugyan kevesebbszer csináltam, de azt hiszem, ezek mind természetes részévé váltak az életemnek.
Hiába csinos egy lány, ha nem "tanul", nem tudok érezni iránta semmit.
Nagy jelentőséggel bírnak számomra azok a dolgok, amiket a felnőttektől tanultam, akikkel személyesen találkoztam a debütálásom után, a húszas éveim elején. Stylistek, akik idősebbek nálam, írók, senpaiok az ügynökségtől... Emberek, akik még mindig a csúcson vannak, és mindenki csodálja őket, én pedig találkozhattam velük, mikor még csak 20 éves voltam. A felnőttek alapvető értékei az egekbe szöktek nálam. Az olvasás élvezete, a ruhák ügyes összeválogatása, de még a hotelek bárjában történő helyen viselkedés is. Ez azért van, mert sok lehetőségem volt kapcsolatba lépni az első osztályú felnőttek legjavával. A tanulás természetesen hatalmas, de úgy érzem, képes vagyok látni most is, hogy mi az, amit meg kell tanulnom.
Erős bennem a tanulás iránti vágy azoktól, akikkel találkozok. A szerelemben az egyik legerősebb. Ő is sok mindent megtapasztalt a munkáján és a hobbiján keresztül, amik alakították a gondolkodásmódját az életről, én pedig meg szeretném ismerni az Ő világát, és szeretném, ha hatással lenne rám. Ezért is vonzódom inkább az olyan nőkhöz, akik ösztönző életet élnek. Tudod, az a típus vagyok, akinek mindegy, milyen aranyosan néz ki egy lány, ha nem ragad magával a belső világa, nem tudom felkelteni magamban a szexuális vágyat. Éppen ellenkezőleg, lehet, hogy külsőleg nem éppen az esetem valaki, de előfordulhat, hogy miután beszélgetek vele, úgy érzem, hogy vonzó, és egyfajta tisztelet alakul ki bennem. Vajon ez szokatlan egy férfinál? Pedig igaz. (nevet) Onnantól kezdve, hogy elkezdünk eljárni együtt, az a normális, ha tanulunk egymástól, miközben megtartjuk a saját világunkat is.
Miután felnőtt lettem, a közelmúltban elkezdtem azon gondolkodni, hogy szeretnék részt venni egységes tanulásokban. Bármilyen gyenge is voltam ezen a téren diákkoromban, mára felismertem, hogy sok dolog van, amit nem tudok még mindig. Azon kívül, amit a tapasztalataimból tanultam, nem sok mást tudok. Valószínűleg mind az általános ismereteim, mind az elméleti tudásom alacsonyabb, mint az átlagnak. (nevet) Ez nem olyan, amit szégyellek, inkább valami, amivel kapcsolatban elvárásaim vannak. Tele vagyok kíváncsisággal, ami azt jelenti, hogy tele vagyok a tudás iránti vággyal is. Most éppen az iskolai tanulmányok, irodalom, harcművészet, bármi, ami felé az antennáim vezetnek, jól megvizsgálom, és ezek mind szórakoztatnak. Remélem, tudom folytatni a tanulást olyan komolyan és kapzsin, mint egy gyerek.
Kame fix megfigyelési pontja:
Amikor megkérdeztük, mit tanul mostanában, meglepő választ kaptunk "Mishima Yukio és tea". "Mishima Yukioról láttam egy filmet '11.25 az önrendelkezés napja - Mishima Yukio és a fiatalok', és hirtelen érdeklődni kezdett. Rájöttem, hogy sosem tanulmányoztam a munkásságát igazán, így most elkezdtem olvasni a regényeit, hogy többet megtudjak róla. A teát illetően pedig, amikor kerestem a módját, hogy hogyan önthetném a legfinomabban, megismerkedtem az erjesztési idők közti különbséggel is a zöld teánál és az oolong teánál. Olyan ember vagyok, akinek a kíváncsisága köti össze az egyik dolgot a másikkal, mint egy lánc.” (nevet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése